Agyragobogar

Ocsmány egy nőszemély

Amelyben kiderül, hogy a tulaj ex felesége egy ocsmány hazudozó nőszemély.

A történet hosszú, nem  részletezem, a lényeg, hogy  tök vicces volt látni ahogyan ez a szenny fehérnép összevissza hazudozik… Az is vicces volt, ahogyan tudtam olyan kérdésekkel megdobni amire nem számított s amire nagyon igyekezett hihető választ adni de tök ostobaság jött ki a száján..Azt hiszem nagyon el van telve magával és a manipulációs készségeivel s azt hiszi mindenkit könnyűszerrel át tud verni. Hát itt tévedett. Én tettem a hülyét, szerencsére a kérdéseket nyugodt lélekkel feltehettem, mivel arról fecsegett, hogy azért kellenek neki bizonyos papírok, mert állampolgárságot intéz. S mivel “hazánkfia” egyáltalán nem volt “magánszférába lépés” a folyamatról érdeklődni. Nos látni kellett volna hogyan keresi a kiutat, mint valami bárgyú egér!  Akkor sem volt túl boldog mikor megkértük írjon alá egy papírt miszerint megkapta az eredetieket és mikor szándékozik őket hazaszállítani. Először tette a hülyét, hogy elfelejtette mit mondott neki a férje… majd mikor elé lett tolva a cédula.. akkor nagy kényszeredve megírta. Nem tudom mennyire gondolta ki a stratégiáját, de azt hiszem kicsit későn jött rá, hogy nagyon átlátszó és ostoba taktikázás volt és … azt hiszem rájött, hogy a szita nagyon lyukas volt amin át kellett nézegetni.

 

Vita…

Tegnap el kellett menjünk a Városba, megkeresni egy ügyvédi irodát, hogy ott írjon alá Zember egy papírt ami igazolja a banknak, hogy kicsoda és micsoda, hogy végre megnyithasson egy kontót. Eddig ez a bank volt az egyetlen ami reális, elfogadható alternatívát adott s nem küldött egy jegyzőhöz ahol kurva sok pénzért kellett volna ezt az egészet elvégezni. Ha már a városban voltunk, egy Gestoriát is felkerestünk, nyilván én nyaggattam Zembert ezzel, hogy menjünk már be és kérdezzük meg mi és hogy a megoldás, mert kurvára nem jó hogy így van a helyzet ahogy van. Pár szót beszélgettünk, végül abba maradtunk, hogy hétfőn menjünk vissza, akkor várnak, eldumálunk pontosan arról, hogy milyen lehetőségeink vannak, hova kell menni mit kell csinálni. Ez az autonomó rendszer ami itt van kicsit sem ideális, de jobb megoldás nincs és kimondottan utálom, hogy “teljesen a levegőben” lógunk. Nekünk hivatalosan nincs jövedelmünk, mi nem létezünk sehol, ami… nem olyan nagy baj, de máris baj lesz ha egy szép nap mondjuk házat szeretnénk venni és megkérdik, hogy jó jó, de neked mégis miből van pénzed? Azt sem tehetjük meg, hogy a papírjaimat ne rendezzük már, bármikor megállíthatnak a kocsival jövés menés közben s megkérdezhetik, hogy én ki és mi és miért… Hazudni nyilván egy ideig lehet, de ilyen kibaszottul kis városkában mint ez, előbb utóbb csak rájönnek. Szóval kell valami minimális hivatalos alap, akkor is ha az adófizetés nem az erősségem és legtöbbször kurvára utálom mert csalás és hazugság az egész, na meg a pénzek lezsebelése az emberekről. De más is fizet, úgyhogy tetszik nem tetszik, nekem is fizetnem kell. Legalább valamit. Annyit ami fedezi a minimálisat.

Erre mikor ma haza érkezésünk után szóba hoztam… Zember nagy okosan kijelenti, hogy ő biza nem igyekszik adót fizetni és nem érti nekem mi a bajom. Mindezt úgy fogalmazta meg, mintha nekem élet célom lenne, hogy a nehezen megkeresett, összegürcölt pénzeket az államra szórjam… miközben a fasz kivan az egésszel, kell mint púp a hátamra de nincs más választásom mint “legalizálni” magam s onnan sunyítani “okosan”.  Néha rémesen felelőtlen tud lenni, nem gondol végig semmit, csak lazán létezik a világban afféle ahogy puffan úgy cseppen módon. Ami sokszor nem rossz, de néha kiborító tud lenni. Már mindjárt egy éve itt vagyunk és még sehol se jutottunk közelebb a hivatalosításunk ügyében, mivel ő csak legyint én meg nem értem a nyelvet.

Nem tartom magam különösebben paranoiásnak, de úgy vagyok vele, hogy idegen országban mindenféle “háttér ismerős” nélkül akik kiszednének az esetleges szarból … vannak dolgok amivel ostobaság játszani, és ezek közül az egyik a nem hivatalos létezés.

Most már csak remélem, hogy azok amiket összevissza olvastam a neten érvényesek, ki fogjuk nyomtatni őket, elmegyünk vele a Gestoriához hétfőn, ott találkánk van egy pasival, okosabbak, bogozzák ki nekem.  Nagyon jó lenne az is, hogy képes legyek a számlákat hónom alá csapni, elvinni nekik, átadni és onnantól kezdve tudni, hogy rendezve vannak az ügyeim havi x euróért s nem kell fájjon a fejem hogy most mit is felejtettem el és hova nem mentem.

Gazdag

Egy érdekes jelenséggel találtam szembe magam s nem szeretem, hogy a “népek” lekezelnek s le butáznak amiatt mert úgy cselekedtünk mindketten ahogy jónak láttuk.  De kezdjük az elején… Adott egy “rém gazdag család”, akik rendelkeznek azzal a ingatlan csoporttal ahol a szomszédasszony lakik és dolgozik. Itt van vagy 7-8 ház, amelyeket nyáron kiadnak bérbe turistáknak, illetve ők is itt nyaralnak az unokákkal. Itt van a három medence, amelyek közül kettő nagy, egy közepes és még egy kis pancsoló is van még kisebb gyerekeknek de azt nem lehet medencének nevezni a többihez képest :D Állítólag van vagy 17 autójuk is és ezek közül a legolcsóbb ér annyit, hogy nekünk életünk végéig nem lesz összesen annyi pénzünk. Bár megnyerhetjük a lottót s akkor igen… Hogy honnan van ennyi pénzük, nem tudom. Kétségtelen, hogy nem tőlem lopták és velem becsületesek voltak ezidáig. Így nekem sincs okom másképp viselkedni velük, sőt… az érdekem azt mondja, hogy jó velük tiszta lapokkal játszani, mert idővel “fejhető tehénné” válhatnak. Tudjátok van az a mondás, hogy a tehenet nem fejbe verni kell, hanem sokáig fejni.

Történt, hogy megkértek ha nem e tudunk nekik segíteni az internet problémájukkal, hogy meghosszabbítsák a wifi jelet mert nem elérhető a házuknál. Kiszámoltuk hogy mennyibe kerül, beszereztük az alkatrészeket, húztunk egy kábelt a konnektortól a teraszra majd 2 kattintásnyival kész is kellett volna legyen. Ami még történt, hogy el kellett menni kábelért és valami gond volt a kütyüvel így másnap még egyszer lementünk. Ebből nyertünk mi munkadíjként egy összeget. Zemberrel mindketten egyet értettünk, hogy NEKÜNK MEGÉRTE és igazándiból a meló kb ennyit ért, sőt még úgy 10 euróval többet is fizettek mint amit eleve kérni akartunk, ugyanis a számlán amire a kábeleket vettünk még volt egy valami nekünk… s nem volt kirészletezve, hogy mi is az. Elfejtettem külön számlát kérni, utána meg úgy volt, hogy “upsz” és végül átadtam a cédulát neki, ő meg szemrebbenés nélkül elvette, aztán meg annyiba hagytam.

Erre ma szomszédasszony nekem “ront”, hogy miért kértem olyan keveset, elvégre ilyen meg olyan sok pénzük van. Valahogy olyan fura volt az egész. Elvégre attól,hogy sok pénzük van, engem nem hatalmaz fel semmivel sem arra, hogy seggfej módon dupla tripla összeget kérjek tőlük. Én így működök és eddigi életem során bevált az, hogy így látom  a dolgokat. Nem bírom azt, ha jön valaki és kioktat, hogy mit kellett volna csinálnom és hogyan. Hogy nem vagyok jó üzlet ember :D Ohhhh tudom én azt nagyon jól! Van hogy aprópénzért dolgozok, nagyon sokat. De ez vagyok én, nekem ez működik, ettől tudok aludni éjszaka.. vagy nappal amikor alszok. S csak azért mert nekik jóval több van mint ami nekem egész életemben lesz… hát nem fogom magamat meghazudtolni és megpróbálni hét bőrt lehúzni róluk. Megtehetném. Valószínűleg egyszer kétszer működne is, de hosszú távon csak rájönnének. Mert valljuk be… nem azért lettek milliomosok mert nem tudnak bánni a pénzzel. Ezért nem is kéne hülyének nézni őket.

 

letört …

Megint letört egy darab egy fogamból. Nagy boldogság, mit mondjak… a jó a rosszban, hogy nem fáj, eleve egy tömött fogról van szó és a “közepe” sértetlen maradt, az valami más fajta cementtel volt befoltozva, a külseje törött csak le. Sacc per kb bevakolható lesz majd hétfőn. Addig is ki kell bírnom a krátert valahogy. Első alkalom, hogy nem leszek igazán krízises mikor fog problémám van… Valszeg szép lassan belenyugszom abba, hogy ez van, romlik el minden, oszt kész.

Sörözni voltunk s adott pillanatban épp arról volt szó, hogy az emberek mennyire kaparnak azért, hogy öt tíz évvel többet éljenek… ellenben a kérdés, hogy egyáltalán megéri-e az öt tíz extra évet kigürcölni mindenféle lemondásokkal, amikor az ember már eleve öreg és semmi se működik rajta ahogy kéne, nem lát jól minden porcika fáj, nem forog az agy ahogy kéne… miért is olyan nagy dolog egyeseknek az a plusz öt év? Ja, hogy fiatalon, egészségesen élni jó az kétségtelen, de az igazság az, hogy az életnek nem csak a hossza a fontos, hanem a minősége is. Valahogy nem igazán füllik a fogam ahhoz, hogy vén fejjel sokáig húzzam.

Érdekes gondolatok ezek. Mások haláláról is nagyon nehéz beszélni, de valahogy az ember a saját haláláról szinte nem is tud gondolkozni. Nekem legalább is nagyon nehéz felfognom úgy igazából, hogy egy nap majd meghalok. Felfogom, értem, meg tudom, hogy így lesz, de valahogy egy filter van mellé adagolva ami miatt egy legyintéssel el tudom intézni, mintha “eh ez úgysem történhet meg”. És persze képtelen vagyok kifejezni azt, hogy milyen is ez az egész.

Sárga járdaszél

Még mindig nem szoktam meg, hogy figyelni kell a járda szélét!  Spanyolországban szerintem tök értelmes megoldást találtak arra, hogy pontosan hol lehet parkolni és hol nem. Kisebb eltérések vannak a régiók között (azt hiszem) de az is lehet, hogy városok között, ellenben többnyire érdemes arra figyelni, hogy ahol a járda széle valamilyen színre le van festve az nem jó jel.

A sárga az ami a leggyakoribb, ott nem szabad parkolni. Aztán van a festetlen vagy fehér (legalább is emlékszem, hogy láttam fehéret is) ahol szabad parkolni. Vannak még kék vagy zöld festékkel jelzett helyek, ezek például lehetnek bérelt parkoló helyek, vagy az ott lakóknak fenntartott parkoló helyek.

Továbbá egy közepes városkában volt érdekes, hogy a lakónegyedekben nem volt senkinek se “saját” parkolója, ahogy ez otthon jellemző volt. Boldog boldogtalan foggal körömmel védte a helyét, soha nem lehetett sehova se parkolni, s mindenki acsarkodott mindenkivel mert oda merészelt állni az ember. A lakók szempontjából érthető, hiszen fizettek a helyért ellenben az egész elgondolás rossz. Nyilván a jó megoldás feltételezi, hogy aránylag közel van megfelelő számú parkoló hely, így aki késve érkezik haza max pár száz méterrel odébb hagyja a kocsit.. de ott úgy működött, hogy ki mikor jött és hol talált parkolót oda állt be. Egyik nap pont az ajtó előtt álltál másnap meg a tömbház másik oldalán. Kivétel mi, akik mindig olyan időközökben jöttünk mentünk, hogy szinte mindig csak a ház előtt álltunk meg :D Ezekért a parkolókért nem kellett fizetni, s úgy mi idegenek is beállhattunk mint az ott lakók, senki nem jött kereket vágni és fenyegetőzni. Akinek meg nem jutott hely az ingyenes parkolókban, volt fizetett is aránylag közel, s az sem volt lehetetlen összeg…

 

Mindig felhúznak :D

Nem is tudom, hogyan magyarázzam el, mert érzem, hogy nem az lesz belőle ami most éppen bennem fortyog. A csoda vigye el a szavakat, mindig kifordítják az érzéseket. Jelenleg jól felhúzott egy potenciális kliens. Szegények nincs honnan tudják, hogy kivel van dolguk és jönnek nekem a standard hülye szövegekkel.  Mielőtt azonban bele megyek, hadd mondjam el miről is beszélek: van ugye az önéletrajz amit munkahely kereséskor általában fel kell mutatni. Nos nekem 1 ilyenem volt, inkább csak komolytalan módon összedobtam egyet s elküldtem, az mondjuk már nem érdekelt, hogy foggal körömmel küszködjek, hogy esetleg fel is vegyenek. Valahogy úgy voltam vele, hogy “eh ha úgy van, hogy felvesznek”, akkor jó ha nem akkor úgy is jó. Nyilván nem vettek fel, de jó ki tudja hol gürcölnék még most is… Ellenben a “szándéknyilatkozatok” meg tudja a fax micsoda hasonló ostobaságok már nagyon kiborítanak. Azok a kérdések is, hogy “miért akarsz ennél a cégnél dolgozni” is. Hát baszki én egyszerű lény vagyok és azért akarok ennél vagy annál a cégnél dolgozni mert… ja, hogy legyen jó munkahelyem és jó fizetésem. Höhö ki gondolta volna… Oh és kétségtelen, hogy szívemen hordozom a cég fejlődését meg minden, de kizárólag csak addig fog érdekelni az, hogy a cégnek jól menjen, amíg nekem is jól megy ennek következtében! Milyen kibaszottul egyszerű ez… Minek kell ezen két oldalt filózófálni és szándék nyilatkozatokat írogatni mindenféle cifra szavakkal, hogy így meg úgy a fejlődés a cég meg a jövő… Mindenki tudja aki nem hülye, hogy az emberek igen nagy része PÉNZÉRT dolgozik. Szóval… ezek után hadd mondjam el, hogy került ez a meló. Elméletileg honlapokat kell karban tartani. Oké… beszéltünk is skypon keresztül az illetővel, minden kvázi rendben volt. Hogy majd jelentkezik, de erre eltelt öt nap. Ma kapok egy levelet tőle, miszerint adjak meg 3 legfontosabb kliensemnek az email cimét és kapcsolat tartó nevét, hogy tudják ellenőrizni a referenciáimat.

Hát erre úgy kaptam fel a vizet ahogy a nagy könyvben le van írva, mert bassza meg a jegesmedve, de nekem ez a meló máris nem kell. És nem fogok semmiféle email címeket és neveket megadni, hogy kérdezősködjenek rólam… Ott vannak a rendszerben a referenciák, ha nem elég akkor alász plajbász de leginkább viszlát, nem fogom őket körbe ugrálni kétszer csak hogy megkapjam a melót.  Ráadásul ugye a neten keresztül az ember jobb ha elővigyázatos az ilyesmivel, hiszen ki tudja kinek mit mond el, és a végén csak rajta csattan az ostor. Bár kötve hiszem, hogy a jelenlegi kienseimet könnyen meggyőznék, hogy ne velem dolgozzanak :D Na de akkor is. Hogy is gondolják.

 

Részlet: vége!

E pillanatban nem is tudom, hogy örvendjek vagy mérgelődjek… Volt nekünk egy részletünk, nem nagy összeg de nagyon rég óta húzom. Mert olyan részlet volt ez, hogy ha megszorult az ember akkor kivehette a pénzt még egyszer a bank számláról. Afféle hitel-valami. Egyszer nagyon muszáj volt, így hozzányúltunk s azóta is mind fizetgetjük vissza. Az egyik baj vele, hogy nem lehet automatizálni, így elég gyakran megfeledkeztem róla és nem fizettem ki x dátum előtt. Ennek következtében az összeg amit fizettem, nagyrészt a lemaradásokra ment el és az összeg alig alig csökkent. Mivel a részlet maga apum nevén volt, megkértem menjenek el a bankba adott esetben mikor a városban járnak és tudakolják meg mennyi kifizetni való van még, ha meg van náluk pénz akkor fizessék is ki. És lőn. Az összeg több volt mint amire számítottam, de igazából örvendek, hogy megszabadultam tőle s nem kell havonta kapkodnom s idegeskednem, hogy megint elfelejtettem. Most már csak az marad hátra, hogy pár napon belül átküldjem anyuméknak a pénzt és ezennel téma le van zárva.

Ja … és nem veszünk kocsit per pillanat, mert volt pénz, nincs pénz jelenleg.

Arrow

Húúúúú de gyenge egy sorozat…  Az IMDB rating egy szart sem ér, hiába van nagy szám attól a film/sorozat lehet rémesen gyenge. Vagy túl kritikus vagyok az újabb filmekkel, ami simán csak annyit jelent, hogy vénülök. Tudja a fene.
De… a sztori fele nagyon a Lost-ra emlékeztet, a másik fele meg “tiszta Batman”.  Tele van ostoba sztereotipiával, butasággal, no meg előbb utóbb kissé fantasztikus is akar lenni így valami csoda szer is bele van keverve. Az anya hazudik, gyilkol, miatta meghal félezer ember, mégis ő a hős mert a “gyerekeiért” tette…. Majd szinte megválasztják polgármesternek. Végül nem… A szerelmi történetek is ostobák és a “lame” kategóriát ütik meg de nagyon.

Egyik kedvencem mikor a multi-milliárdos csemete azon siránkozik, hogy egy alkalmi szex során apa lesz és ez “tönkreteszi az életét”, mindez úgy előadva mint egy bármilyen átlag Józsi akinek a fizetése felét elveszik és a maradékból még albérletre is alig futja. Mintha a sztori írója teljesen megfeledkezett volna arról, hogy multi-milliárdos csemetéről van szó, aki még ha el is veszítené a jövedelmének a felét, még mindig annyi pénze maradna, hogy hetvenhét életen át se tudna mit kezdeni vele. Szóval ilyenek.

A végén már nem néztem, hagytam Zembert élvezni az akció részét,én egyszerűen untam a sok szappanoperát is belőle.

Ja ha valaki szereti az ilyen szuperhős meséket, akkor annak még van esélye élvezni is a filmet. Nekem ez a sok hős ami fel van sorakoztatva egyszerűen nem jön be.

Autó?

Találtam egy autó hirdetést. Egy öregecske opel frontera van eladó. Aránylag jó állapotban van, nem a leg-legebb, de elmegy.  Egy alkatrészt le kell cserélni rajta, ami kb 150 euró (csak az alkatrész) és ha szervizbe visszük, az kb még egyszer 150-200. Az átíratási költségek is felugranak úgy 200 euróra, no meg elmenni érte is kerül simán egy 100-ba.  Olyan is-is a dolog, legszívesebben nyilván megvenném, gondolkodás nélkül, hiszen dízel 170.000km van rajta, a hibát meg édes kettesben meg tudnánk javítani ha oda tesszük a fejünket. Az alkatrészt meg postán elküldi az egyik cég amelyet találtunk.  Meglenne rá a pénz, bár pár napot igénybe venne az átutalások jobbról balra… De mondjuk ez megoldható. A nagyobb baj és kérdés az: mi van ha a kocsinak jóval több baja van mint amit elmondanak róla? Mi van ha megvesszük és emeletes pénzkidobás volt? Az is végigment a fejünkön, hogy esetleg el lehet adni mint alkatrészt, a befektetett összeget biztosan megkapnánk érte.  Az is tény, hogy nagyon kell nekünk valami 4×4, fel le hucukázni a rossz úton és egy olcsó “traktor” lenne a legjobb megoldás. Remélhetőleg sikerül agrár dízel kártyát kapni (szomszédasszony mondta, hogy kisegít vele, neki nem kell motorina) az meg mehetne a generátorba illetve a kocsiba is. A “rendes dízel” 1.4 euró körül van, az agrár-dízel meg 1 euró alatt…

Mondjátok, hogy legyünk a legokosabbak? Ha mellé nyúlunk elúszik 1000 eurónk. Ha nem akkor van egy használható darabos terepjárónk ami valószínűleg sokáig élni fog…

Azt hiszem fel fogjuk hívni az illetőt és megmondjuk: 500. Ha tudja adni jó, ha nem akkor úgy is  jó. De ha 500-ba adja, akkor az alkatrész 150-el plusz átíratásokkal meg mindennel kb 1000 euróba kerülne nekünk. Rá lehet fogni, hogy hát izé, nagyon kéne, de csak 1000 eurónk van kocsira, hiába na krizis meg társai. Még azt is fontos megtudni, hogy jelenlegi állapotban egyáltalán el lehet-e indítani? Mert ha nem akkor szívás… És a biztosítás is hmm hm… szóval akármennyire is nagyon előnyös megoldásnak tűnik, lehet, hogy jobb ha sunyítunk és maradunk a jó öreg citroennél, amely ma már meg lesz javítva!

Még azon is el kell gondolkozni, hogy valszeg olajcsere, meg egyéb karbantartási műveleteket is el kell végezni… eh tudja a fene :D majd szólok ha van új kocsink

Egyelőre jó hír, hogy működik a miénk!!!

Azt utálom…

Amikor ismerősök nekifognak és állandóan nyavalyognak azon, hogy mennyire rosszul megy soruk, hogy évek óta csak tengődnek és alig vergődnek át egyik hónapból a másikba, a fő téma, állandóan a “nincs pénz” és a “jaj de szerencsétlenek vagyunk”, majd… nagy vidáman basznak a világra még egy bitangot… mert ha egynek nem futja, miért is ne legyen kettő akit alig tudnak etetni…. Ihaj az értelem néha nincs sehol.

Ne tessék félre érteni, nem a szegényekkel van bajom, hanem az  állandóan nyafogókkal…. Mert ismerek olyant is aki becsületesen, tisztességesen neveli a gyerekét korlátoltabb anyagi körülmények között, amikor nem jut mindenféle iShit dolgokra, meg tablettekre a három évesnek, de van fa játék, meg együtt rohangászás és természet járás… És nekik is kettő van…