Agyragobogar

Hu baccus!

Nem tudom miért voltam ennyire eltájolódva, de a fejemben az volt, hogy a tulaj az a HÉTVÉGÉN érkezik haza, tehát van még kb egy hetünk, hogy szép rendet teremtsünk a házban és ház körül. Nem mintha nagy rendetlenség volna (kivétel a mi szobánk), de azért egy alapos átsikálás nem árt. Erre ma fogom fel, teljesen véletlenül, hogy a tulaj NEM hétvégén, hanem szerdán fog megérkezni! Baccus baccus ez nagyon nagy gáz lett volna ha nem veszem észre, ugyanis pl. a kertben le kell vágni a füvet elég nagy részen, a másik részen össze kell szedni azt amit kigazoltam, vagy a lenti kert résznél amit kivágtam a kert részből azt el kell dobni valahova… Szóval tennivaló kismillió és ha nem kezdünk neki idejében, nem jut rá elegendő idő!

 

Érthetetlen…

Számomra teljesen érthetetlen a következő helyzet: amikor az ember nagyon a tilosban jár, rajtakapják és a végén ő van felháborodva, hogy “hülye rendőr”.

Kezdjük azzal, hogy a rendőrök nagy része szerintem is hülye, nem kedvelem őket, de mint szükséges rossz, igenis van helyük és  a viselkedésüket elég gyakran az emberek provokálják ki. Azaz bár a rendőr hülye (alapból), nem biztos, hogy tényleg ő a hülye…

Egyik ismerős a társaságból meséli, hogy megállt a falu közepén a kútnál vizet venni, a TILOSBAN, erre jött az a gaz rendőr és “ejnye bejnye” módon megfenyegette, hogy legközelebb ha ott parkol akkor büntetés lesz belőle. Tehát… LEGKÖZELEBB. Értitek? Erre az illető fel van háborodva, hogy micsoda dolog, mégis kinek képzeli az rendőr magát hogy így rászólni szegényre… és van nyilván a “bezzeg mások is ugyanazt csinálják”. Nyilván baszki… azért szóltak rád, mert most te voltál az aki “mindenki” szerepét tölti be és ha szépen meg akarják oldani ezt, akkor midnenkinek szólnak aki ott lébecol. Esetleg egyik másik áldozatot meg is büntetik. Mert az nem baj, hogy sokan már a forgalmat is leblokkolják, tehát tenni kell valamit… de ó jaj nehogy rászóljanak, hisz csak alig alig parkolt ő ott és ő biza a szegény áldozat.

Ugyanezen pár… van egy kutyájuk. Nem fajtiszta pitbull-amstaff de nagyon hasonlít. A kutya kinézetre olyan amitől az emberek eleve megijednek, pedig egy tök jó lélek, “vigyorgós”, bújós és szeretgetni való.  Nem vérengző fenevad, nem akar ám senkit se megenni, de ettől függetlenül van a helyi törvény ami… kimondja, hogy a x fajta, x fajta keveréke és minden kutya ami bizonyos méretnél nagyobb, nagy feje van, erős izmos teste.. az kérem bele tartozik a veszélyes kutyák kategóriába és MESE NINCS be kell legyen jelentve a polgármesteri hivatalnál, kell legyen rá engedély plusz kell biztosítás rá.

Erre mit tesz ez a pár? OKOSKODIK. Hogy nem fajkutya… hogy az állatorvos ezt mondta és azt mondta. Miközben a kutya dolgot már n+2x elmagyaráztuk nekik, hogy hova kell menni, mit kell csinálni, hogyan kell megoldani az egészet. Tettek-e valamit? Nem… persze mi vagyunk a hülyék a másik oldalon, amiért bejelentettük a kutyát és azóta senkinek nincs semmi baja velünk… És az évi 35 euró amit a biztosításra fizettünk meg engedje meg a világ, de nem nagy összeg. Még nekem se, aki igen igen csóró vagyok s nem úszok még egy normális fizetésben sem.  Szóval, hogy is van ez, pofázni lehet, hogy “kötekednek a rendőrök”  de végig menni 2-3 papíron azt makacsul nem, mert ők jobban tudják…

Nekem dobim van, nem veszélyes ebek, sőt nagyon is másak mint aminek a nép képzeli. Nincs rajta a “veszélyesnek” titulált ebek listáján. Mert nincs. Minden boldog boldogtlan azt hiszi, hogy rajta van és még okoskodnak is, hogy DE IGEN, mikor kismilliószor végig néztem a törvényt és mint faj nincsenek a tiltó listán… De mint méret bőven beleférnek abba amit ír, hogy nagy kutya… így megcsináltuk a papírokat, igazából egyszerű volt, csak többször kellett menni… és most elvagyunk mint a befőtt…Ha jön valaki kérdezősködni, felmutatom a papírokat oszt jól van…

Nem értem mi a fészkes fenéért “élvezik” az emberek, hogy megoldható dolgokat nem oldanak meg (és nem azért mert nincs pénzük rá!) és utána jön a sok pofázás, hogy a rendőrök ilyenek vagy olyanok és ők bizony a szegény “áldozatok”.

Fulladásos reggel

Nem tudom mi történik az orrommal, de időnként egy roham szerű valami van, ami alkalmával nincs bedugulva az orrom, tudok levegőt venni de  “valami” van ott bent, ami nem akar menni sehova, hányiger szerű érzést okozva, de közben nincs hányingerem csak öklendezem s próbálok valahogy úgy krákogni, hogy elmúljon ez a hülye érzés. Igen ronda érzés.  Valami krónikus fertőzésre gyanakszom, de, hogy pontosan mi is azt nem tudom.

Ma igen igen hevesen “támadott” , ilyen durva krízisem három négy havonta egyszer van… Mit is mondjak… marha jó lenne már egészségügyi biztosítással rendelkezni és végre elmenni egy kivizsgálásra, hogy lássuk mi a fene is ez…

Fuck this

Jaj ma annyira de annyira mérges lettem! A hülye postára! Kibaszottul nagy árai vannak a román postának, és azt kívánom, hogy minden egyes fiók bezárjon mert egy nagy rakás szar a szolgáltatásuk! Megkértem anyumékat, hogy küldjék el a kocsi alkatrészt. Hogy ne legyen komplikált, mondtam menjenek el a postára és küldjék onnan, nem kéne olyan rémesen sok legyen. Erre kb 5x annyiba került mint amennyire eleve számítottam és majdnem csuklani kezdtem amikor elmondták az árat! Annyira ideges lettem, hogy az nem igaz. Még kiabáltam is anyumékkal, pedig na nem ők a hibásak csak esetleg megkérdezhették volna, hogy ennyiért megéri vagy túl drága… A másik postával való küldés meg alig kerül 1.5 euróba, úgyhogy a román posta felfordulhat és megdögölhet minden rusnya alkalmazottja. A jó emberek meg legyenek megkímélve, de a rusnya dögök … mehetnek a francba.

Most ott tartunk, hogy a kocsi alkatrészt szinte megvehettük volna újan a postai költség árából, vagy ha nem más, használtan innen biztosan került volna.  Éreztem, hogy kiszalad a talaj a lábam alól amikor megmondták az árat s nem azért mert nem lenne miből kifizessem, hanem mert kibaszottul drága a szar szolgáltatásért amit nyújtanak.  S anyumék meg beleestek ártatlanul a csapdába, hogy elküldjék gyorsan az alkatrészt nekünk… IDEGESÍT.

Ocsmány egy nőszemély

Amelyben kiderül, hogy a tulaj ex felesége egy ocsmány hazudozó nőszemély.

A történet hosszú, nem  részletezem, a lényeg, hogy  tök vicces volt látni ahogyan ez a szenny fehérnép összevissza hazudozik… Az is vicces volt, ahogyan tudtam olyan kérdésekkel megdobni amire nem számított s amire nagyon igyekezett hihető választ adni de tök ostobaság jött ki a száján..Azt hiszem nagyon el van telve magával és a manipulációs készségeivel s azt hiszi mindenkit könnyűszerrel át tud verni. Hát itt tévedett. Én tettem a hülyét, szerencsére a kérdéseket nyugodt lélekkel feltehettem, mivel arról fecsegett, hogy azért kellenek neki bizonyos papírok, mert állampolgárságot intéz. S mivel “hazánkfia” egyáltalán nem volt “magánszférába lépés” a folyamatról érdeklődni. Nos látni kellett volna hogyan keresi a kiutat, mint valami bárgyú egér!  Akkor sem volt túl boldog mikor megkértük írjon alá egy papírt miszerint megkapta az eredetieket és mikor szándékozik őket hazaszállítani. Először tette a hülyét, hogy elfelejtette mit mondott neki a férje… majd mikor elé lett tolva a cédula.. akkor nagy kényszeredve megírta. Nem tudom mennyire gondolta ki a stratégiáját, de azt hiszem kicsit későn jött rá, hogy nagyon átlátszó és ostoba taktikázás volt és … azt hiszem rájött, hogy a szita nagyon lyukas volt amin át kellett nézegetni.

 

Vita…

Tegnap el kellett menjünk a Városba, megkeresni egy ügyvédi irodát, hogy ott írjon alá Zember egy papírt ami igazolja a banknak, hogy kicsoda és micsoda, hogy végre megnyithasson egy kontót. Eddig ez a bank volt az egyetlen ami reális, elfogadható alternatívát adott s nem küldött egy jegyzőhöz ahol kurva sok pénzért kellett volna ezt az egészet elvégezni. Ha már a városban voltunk, egy Gestoriát is felkerestünk, nyilván én nyaggattam Zembert ezzel, hogy menjünk már be és kérdezzük meg mi és hogy a megoldás, mert kurvára nem jó hogy így van a helyzet ahogy van. Pár szót beszélgettünk, végül abba maradtunk, hogy hétfőn menjünk vissza, akkor várnak, eldumálunk pontosan arról, hogy milyen lehetőségeink vannak, hova kell menni mit kell csinálni. Ez az autonomó rendszer ami itt van kicsit sem ideális, de jobb megoldás nincs és kimondottan utálom, hogy “teljesen a levegőben” lógunk. Nekünk hivatalosan nincs jövedelmünk, mi nem létezünk sehol, ami… nem olyan nagy baj, de máris baj lesz ha egy szép nap mondjuk házat szeretnénk venni és megkérdik, hogy jó jó, de neked mégis miből van pénzed? Azt sem tehetjük meg, hogy a papírjaimat ne rendezzük már, bármikor megállíthatnak a kocsival jövés menés közben s megkérdezhetik, hogy én ki és mi és miért… Hazudni nyilván egy ideig lehet, de ilyen kibaszottul kis városkában mint ez, előbb utóbb csak rájönnek. Szóval kell valami minimális hivatalos alap, akkor is ha az adófizetés nem az erősségem és legtöbbször kurvára utálom mert csalás és hazugság az egész, na meg a pénzek lezsebelése az emberekről. De más is fizet, úgyhogy tetszik nem tetszik, nekem is fizetnem kell. Legalább valamit. Annyit ami fedezi a minimálisat.

Erre mikor ma haza érkezésünk után szóba hoztam… Zember nagy okosan kijelenti, hogy ő biza nem igyekszik adót fizetni és nem érti nekem mi a bajom. Mindezt úgy fogalmazta meg, mintha nekem élet célom lenne, hogy a nehezen megkeresett, összegürcölt pénzeket az államra szórjam… miközben a fasz kivan az egésszel, kell mint púp a hátamra de nincs más választásom mint “legalizálni” magam s onnan sunyítani “okosan”.  Néha rémesen felelőtlen tud lenni, nem gondol végig semmit, csak lazán létezik a világban afféle ahogy puffan úgy cseppen módon. Ami sokszor nem rossz, de néha kiborító tud lenni. Már mindjárt egy éve itt vagyunk és még sehol se jutottunk közelebb a hivatalosításunk ügyében, mivel ő csak legyint én meg nem értem a nyelvet.

Nem tartom magam különösebben paranoiásnak, de úgy vagyok vele, hogy idegen országban mindenféle “háttér ismerős” nélkül akik kiszednének az esetleges szarból … vannak dolgok amivel ostobaság játszani, és ezek közül az egyik a nem hivatalos létezés.

Most már csak remélem, hogy azok amiket összevissza olvastam a neten érvényesek, ki fogjuk nyomtatni őket, elmegyünk vele a Gestoriához hétfőn, ott találkánk van egy pasival, okosabbak, bogozzák ki nekem.  Nagyon jó lenne az is, hogy képes legyek a számlákat hónom alá csapni, elvinni nekik, átadni és onnantól kezdve tudni, hogy rendezve vannak az ügyeim havi x euróért s nem kell fájjon a fejem hogy most mit is felejtettem el és hova nem mentem.

Gazdag

Egy érdekes jelenséggel találtam szembe magam s nem szeretem, hogy a “népek” lekezelnek s le butáznak amiatt mert úgy cselekedtünk mindketten ahogy jónak láttuk.  De kezdjük az elején… Adott egy “rém gazdag család”, akik rendelkeznek azzal a ingatlan csoporttal ahol a szomszédasszony lakik és dolgozik. Itt van vagy 7-8 ház, amelyeket nyáron kiadnak bérbe turistáknak, illetve ők is itt nyaralnak az unokákkal. Itt van a három medence, amelyek közül kettő nagy, egy közepes és még egy kis pancsoló is van még kisebb gyerekeknek de azt nem lehet medencének nevezni a többihez képest :D Állítólag van vagy 17 autójuk is és ezek közül a legolcsóbb ér annyit, hogy nekünk életünk végéig nem lesz összesen annyi pénzünk. Bár megnyerhetjük a lottót s akkor igen… Hogy honnan van ennyi pénzük, nem tudom. Kétségtelen, hogy nem tőlem lopták és velem becsületesek voltak ezidáig. Így nekem sincs okom másképp viselkedni velük, sőt… az érdekem azt mondja, hogy jó velük tiszta lapokkal játszani, mert idővel “fejhető tehénné” válhatnak. Tudjátok van az a mondás, hogy a tehenet nem fejbe verni kell, hanem sokáig fejni.

Történt, hogy megkértek ha nem e tudunk nekik segíteni az internet problémájukkal, hogy meghosszabbítsák a wifi jelet mert nem elérhető a házuknál. Kiszámoltuk hogy mennyibe kerül, beszereztük az alkatrészeket, húztunk egy kábelt a konnektortól a teraszra majd 2 kattintásnyival kész is kellett volna legyen. Ami még történt, hogy el kellett menni kábelért és valami gond volt a kütyüvel így másnap még egyszer lementünk. Ebből nyertünk mi munkadíjként egy összeget. Zemberrel mindketten egyet értettünk, hogy NEKÜNK MEGÉRTE és igazándiból a meló kb ennyit ért, sőt még úgy 10 euróval többet is fizettek mint amit eleve kérni akartunk, ugyanis a számlán amire a kábeleket vettünk még volt egy valami nekünk… s nem volt kirészletezve, hogy mi is az. Elfejtettem külön számlát kérni, utána meg úgy volt, hogy “upsz” és végül átadtam a cédulát neki, ő meg szemrebbenés nélkül elvette, aztán meg annyiba hagytam.

Erre ma szomszédasszony nekem “ront”, hogy miért kértem olyan keveset, elvégre ilyen meg olyan sok pénzük van. Valahogy olyan fura volt az egész. Elvégre attól,hogy sok pénzük van, engem nem hatalmaz fel semmivel sem arra, hogy seggfej módon dupla tripla összeget kérjek tőlük. Én így működök és eddigi életem során bevált az, hogy így látom  a dolgokat. Nem bírom azt, ha jön valaki és kioktat, hogy mit kellett volna csinálnom és hogyan. Hogy nem vagyok jó üzlet ember :D Ohhhh tudom én azt nagyon jól! Van hogy aprópénzért dolgozok, nagyon sokat. De ez vagyok én, nekem ez működik, ettől tudok aludni éjszaka.. vagy nappal amikor alszok. S csak azért mert nekik jóval több van mint ami nekem egész életemben lesz… hát nem fogom magamat meghazudtolni és megpróbálni hét bőrt lehúzni róluk. Megtehetném. Valószínűleg egyszer kétszer működne is, de hosszú távon csak rájönnének. Mert valljuk be… nem azért lettek milliomosok mert nem tudnak bánni a pénzzel. Ezért nem is kéne hülyének nézni őket.

 

letört …

Megint letört egy darab egy fogamból. Nagy boldogság, mit mondjak… a jó a rosszban, hogy nem fáj, eleve egy tömött fogról van szó és a “közepe” sértetlen maradt, az valami más fajta cementtel volt befoltozva, a külseje törött csak le. Sacc per kb bevakolható lesz majd hétfőn. Addig is ki kell bírnom a krátert valahogy. Első alkalom, hogy nem leszek igazán krízises mikor fog problémám van… Valszeg szép lassan belenyugszom abba, hogy ez van, romlik el minden, oszt kész.

Sörözni voltunk s adott pillanatban épp arról volt szó, hogy az emberek mennyire kaparnak azért, hogy öt tíz évvel többet éljenek… ellenben a kérdés, hogy egyáltalán megéri-e az öt tíz extra évet kigürcölni mindenféle lemondásokkal, amikor az ember már eleve öreg és semmi se működik rajta ahogy kéne, nem lát jól minden porcika fáj, nem forog az agy ahogy kéne… miért is olyan nagy dolog egyeseknek az a plusz öt év? Ja, hogy fiatalon, egészségesen élni jó az kétségtelen, de az igazság az, hogy az életnek nem csak a hossza a fontos, hanem a minősége is. Valahogy nem igazán füllik a fogam ahhoz, hogy vén fejjel sokáig húzzam.

Érdekes gondolatok ezek. Mások haláláról is nagyon nehéz beszélni, de valahogy az ember a saját haláláról szinte nem is tud gondolkozni. Nekem legalább is nagyon nehéz felfognom úgy igazából, hogy egy nap majd meghalok. Felfogom, értem, meg tudom, hogy így lesz, de valahogy egy filter van mellé adagolva ami miatt egy legyintéssel el tudom intézni, mintha “eh ez úgysem történhet meg”. És persze képtelen vagyok kifejezni azt, hogy milyen is ez az egész.

Sárga járdaszél

Még mindig nem szoktam meg, hogy figyelni kell a járda szélét!  Spanyolországban szerintem tök értelmes megoldást találtak arra, hogy pontosan hol lehet parkolni és hol nem. Kisebb eltérések vannak a régiók között (azt hiszem) de az is lehet, hogy városok között, ellenben többnyire érdemes arra figyelni, hogy ahol a járda széle valamilyen színre le van festve az nem jó jel.

A sárga az ami a leggyakoribb, ott nem szabad parkolni. Aztán van a festetlen vagy fehér (legalább is emlékszem, hogy láttam fehéret is) ahol szabad parkolni. Vannak még kék vagy zöld festékkel jelzett helyek, ezek például lehetnek bérelt parkoló helyek, vagy az ott lakóknak fenntartott parkoló helyek.

Továbbá egy közepes városkában volt érdekes, hogy a lakónegyedekben nem volt senkinek se “saját” parkolója, ahogy ez otthon jellemző volt. Boldog boldogtalan foggal körömmel védte a helyét, soha nem lehetett sehova se parkolni, s mindenki acsarkodott mindenkivel mert oda merészelt állni az ember. A lakók szempontjából érthető, hiszen fizettek a helyért ellenben az egész elgondolás rossz. Nyilván a jó megoldás feltételezi, hogy aránylag közel van megfelelő számú parkoló hely, így aki késve érkezik haza max pár száz méterrel odébb hagyja a kocsit.. de ott úgy működött, hogy ki mikor jött és hol talált parkolót oda állt be. Egyik nap pont az ajtó előtt álltál másnap meg a tömbház másik oldalán. Kivétel mi, akik mindig olyan időközökben jöttünk mentünk, hogy szinte mindig csak a ház előtt álltunk meg :D Ezekért a parkolókért nem kellett fizetni, s úgy mi idegenek is beállhattunk mint az ott lakók, senki nem jött kereket vágni és fenyegetőzni. Akinek meg nem jutott hely az ingyenes parkolókban, volt fizetett is aránylag közel, s az sem volt lehetetlen összeg…

 

Mindig felhúznak :D

Nem is tudom, hogyan magyarázzam el, mert érzem, hogy nem az lesz belőle ami most éppen bennem fortyog. A csoda vigye el a szavakat, mindig kifordítják az érzéseket. Jelenleg jól felhúzott egy potenciális kliens. Szegények nincs honnan tudják, hogy kivel van dolguk és jönnek nekem a standard hülye szövegekkel.  Mielőtt azonban bele megyek, hadd mondjam el miről is beszélek: van ugye az önéletrajz amit munkahely kereséskor általában fel kell mutatni. Nos nekem 1 ilyenem volt, inkább csak komolytalan módon összedobtam egyet s elküldtem, az mondjuk már nem érdekelt, hogy foggal körömmel küszködjek, hogy esetleg fel is vegyenek. Valahogy úgy voltam vele, hogy “eh ha úgy van, hogy felvesznek”, akkor jó ha nem akkor úgy is jó. Nyilván nem vettek fel, de jó ki tudja hol gürcölnék még most is… Ellenben a “szándéknyilatkozatok” meg tudja a fax micsoda hasonló ostobaságok már nagyon kiborítanak. Azok a kérdések is, hogy “miért akarsz ennél a cégnél dolgozni” is. Hát baszki én egyszerű lény vagyok és azért akarok ennél vagy annál a cégnél dolgozni mert… ja, hogy legyen jó munkahelyem és jó fizetésem. Höhö ki gondolta volna… Oh és kétségtelen, hogy szívemen hordozom a cég fejlődését meg minden, de kizárólag csak addig fog érdekelni az, hogy a cégnek jól menjen, amíg nekem is jól megy ennek következtében! Milyen kibaszottul egyszerű ez… Minek kell ezen két oldalt filózófálni és szándék nyilatkozatokat írogatni mindenféle cifra szavakkal, hogy így meg úgy a fejlődés a cég meg a jövő… Mindenki tudja aki nem hülye, hogy az emberek igen nagy része PÉNZÉRT dolgozik. Szóval… ezek után hadd mondjam el, hogy került ez a meló. Elméletileg honlapokat kell karban tartani. Oké… beszéltünk is skypon keresztül az illetővel, minden kvázi rendben volt. Hogy majd jelentkezik, de erre eltelt öt nap. Ma kapok egy levelet tőle, miszerint adjak meg 3 legfontosabb kliensemnek az email cimét és kapcsolat tartó nevét, hogy tudják ellenőrizni a referenciáimat.

Hát erre úgy kaptam fel a vizet ahogy a nagy könyvben le van írva, mert bassza meg a jegesmedve, de nekem ez a meló máris nem kell. És nem fogok semmiféle email címeket és neveket megadni, hogy kérdezősködjenek rólam… Ott vannak a rendszerben a referenciák, ha nem elég akkor alász plajbász de leginkább viszlát, nem fogom őket körbe ugrálni kétszer csak hogy megkapjam a melót.  Ráadásul ugye a neten keresztül az ember jobb ha elővigyázatos az ilyesmivel, hiszen ki tudja kinek mit mond el, és a végén csak rajta csattan az ostor. Bár kötve hiszem, hogy a jelenlegi kienseimet könnyen meggyőznék, hogy ne velem dolgozzanak :D Na de akkor is. Hogy is gondolják.