Agyragobogar

Én úgy szeretek részeg lenni

Én úgy szeretek részeg lenni,
Mert akkor nekem nem fáj semmi,
De semmi, de semmi se fáj.

Én kerülöm a józanságot,
Mert keresek egy szebb világot,
Egy jobbat, hol csendes a táj.

Nem tudok élni én itt józanul,
Szívemre száll, bánat borul.
Csalfa itt minden, és hazug a szó,
Részegnek lenni de jó.

Valahogy most ilyen a hangulatom.  Még pár nap és megbolydul a ház, és lesz itt részegség is.

 

 

Krcsny

Hát én nem kedvelem különösebben ezt az ünnepet. Régen, gyerekként nagyon szép volt a karácsonyozás és igen igen jó volt a hangulat. Az egész család összegyűlt. Mivel a nagyszüleim és a dédnagyanyám is ugyanabban a házban lakott, első út a nagyszülőkhöz vezetett (vagy 10 unokatesóval), ahol jött az angyal, majd felballagtunk a lépcsőn a dédi lakrészéhez ahol ő is várt, nagyszülőkkel, nagynénikkel, unokatesókkal, közben köszöntöttük egy két szomszédot is,  majd nálunk végezte a banda, hiszen a legnagyobb szoba az itt volt (óriási). A kihúzott terített asztal mellett jó sokáig folyt a beszélgetés, vigalom, mi gyerekek őrölten szórakoztunk az ajándékokkal, loptuk a fáról a csokit… Csakhogy amint nagymamám meghalt, drágalátos idióta nagybátyám már nem akart erre a partira jelentkezni, így az első nagymama nélküli karácsony már nagyon kesernyésre sikeredett, nagyapám igen le volt törve emiatt, következő évben már  továbbra is idióta nagybátyám meg már kivándorolt, de sajnos nagynéném is. Így karácsonyra senki sem ment haza, nagyapám szinte végig sírt, anyumék se voltak sokkal vidámabbak.  A 25-30 személyes karácsonyi összejövetelből maradt 5…. végül nagyapám is meghalt és csak mi 4 karácsonyozgattunk.  Pár évig szép és jó volt, bár a csillogás és ragyogás messze elmaradt, azonban jöttek a barátok és komoly párkapcsolatok és a karácsony minden esetben vita tárgya lett. Mindenki magának akarta és megosztás nem igazán ment. Nagyon szerettem volna egy kicsit visszahozni a “sokan vagyunk s ünneplünk” hangulatot így ex esetén, ahol már eljegyzés is történt, egyik karácsony alkalmával megpróbáltuk mindenkit egyszerre boldoggá tenni: anyumék, anyósék és a tesója is meg volt hívva hozzánk, a “gyerekekhez”. Hát nyilván eljött mindenki, de csak orrhúzás és nemtetszés volt a vége. Mindenki talált valami kivetni valót a másikban, a viccelődések mesterkéltek voltak, a végén szinte sértődés lett a vége, mert egyik oldal  érzékeny volt a másik meg hisztis. Ennek eredménye ként következő években maradt az egyszer itt, egyszer ott. És akkor még rémülve gondoltam arra, hogy bassza meg a jegesmedve de pocsék lesz ha két három gyerekkel majd ahelyett hogy egy szép közös karácsonyt ülnénk majd rohangálunk a szülők között…

Most meg  már a második karácsonyunk lesz távol a szülőktől. S bár szeretnék tudni elmenni, de erre most igazán nincs pénz. Ha meg eszembe jut, hogy anyumék valszeg icipicit könnyes szemmel éneklik el a suta menyből az angyalt, akkor nekem minden kedvem elmegy a karácsonyozástól és az egésztől.  De hát most ez van.

Remélhetőleg az új év jobb lesz mint az előző volt… mert ostobán mindig ezt reméli az ember.  Végül meg lesz ami lesz, olyan amilyen, teljes részletekben úgyse emlékszik rá senki, s lehet jobb vagy rosszabb volt az előző évnél. Ha valami igazán nagy tragédia nem üt be, akkor legvalószínűbb, hogy ugyanolyan szar volt. De erre nem jó emlékezni csak a jó dolgokra így nyilván már nem annyira fájdalmasak.

+10gb!

Végre megjelent egy nagyobb csomag az internet szolgáltatónál.  +10gb. Kb 12 euróval lesz több a havi díj így, ami most már felugrott kb 70 euróra, de nincs mit csinálni. Minden hónapban 2-3 napot internet nélkül maradtunk, akármennyire vigyáztunk.  Így legalább lesz egy icipici szabadság abban, hogy mit mikor lehet megnézni. Nem sok… ó dehogy.  Bárcsak megjelenne az a fránya 4g itt is. Vagy legalább be lehetne szerezni egy normális csomag 3G internetet. Mert az menne… de elképesztő árak vannak. A csomagok  meg eszméletlenül kicsik. 1gb internet adat átvitel 10 euró? És egy nyamvadt windows update amit most töltöget le a gépem több mint 1gb. Néha olyan jó lenne ha az internet is kicsit modernizálódna ebben az országban. Érdekes… Majdnem minden egyébbel úgy 50 évvel előbbre van mint Románia, de az internet itt egyszerűen gyatra. Főleg a mobil netek adatátviteli csomagjai nevetségesek…

Kínozom magam…

Állandó jelleggel.  Nézegetem az itteni online hirdetési újságot, lesem a telkeket, eladandó helyeket. Nyilván teljesen felesleges időtöltés, max a nyelvet tanulom vele, mert egyelőre nem engedhetjük meg magunknak a vásárlást. Alig ezer eurónyival a zsebünkbe elképzelhetitek mennyire ostobaság ezzel foglalkozni. De hát annyira nagyon szeretném, hogy mind azt remélem valami olyan hihetetlenül olcsó kis palota kerül eladásra amit mi mágikus módon meg tudunk vásárolni. A jó hír, hogy ha most nem is elérhető de pár év alatt mégiscsak összeszedhető összegekért lehet kapni a “világ végén” olyan telket ami elég nagy, van rajta valami felhasználható építmény és az már bőven jó hír.

Annyira jó dolog, hogy mi ide kerültünk, hogy el se tudom mondani. Már csak itt lakva rengeteget tanultunk, arról, hogy miként vannak a dolgok “alternatívan” és még meg se erőltettük magunkat. Tudjuk mivel jár a napelemesdi, tudjuk mi a fantasztikusan jó benne és mi az iszonyat szar…  Azt is tudjuk már hogy ha olyan helyen akarunk telket venni ahol már eleve nincs villany és sacc per kb csak azt fogjuk tudni megfizetni, akkor fel kell készüljünk erre az életmódra. Ami nem rossz és nem is különösebben kellemetlen, sőt a felszerelés beszerzése is kb annyiba kerül mint egy közelebbi oszlopról áramot beköttetni. Ez ha van közelebbi oszlop. Arról meg ne is beszéljünk, hogy így nincs állandóan villanyszámla, ha meg nagyon borús az idő s nincs pénz a generátort működtetni, még mindig lehet bebújni a paplan alá és nagyot aludni amíg kisüt a nap.  De ott van mellé az amikor napokig nem süt a nap és bedöglik a generátor is. Most már szépen megértettem miért is fontos egy nagy kapacitású generátor és egy kis paprikajancsi miért nem jó. Azaz jó, ha van az embernek egy kis, hordozhatója is…. de  igazán használni nem lesz elég amikor komoly áram kell.

Azt is tudjuk, hogy extra szuper A+++++++ hűtőt kell majd beszerezzünk, hiszen őkegyelme a legnagyobb fogyasztó… hogy a mosógéppel is  óvatos kell lenni, nem használható ám bármikor és okos ha  az ember az energia és víztakarékos programot használja.

Egy “eartship” nevű alkotmányról is nézegettünk videókat, aminek a lényege, hogy amennyiben lehet újrahasznosítható dolgokból készül. Például gumiabroncsokból. Ettől az ötlettől egyenesen irtóztam, de belegondolva azért nem olyan rémes. Ugyanis… a gumiabroncs falat teljesen be lehet építeni, úgy hogy ki se látszik, ellenben a mérete miatt egy bazi vastag falat lehet kialakítani aránylag olcsón.  A víz felhasználása is teljesen elképesztően volt megoldva. “négyszeres” vízhasználat megoldás volt. Az első fázisban a víz a tetőről van begyűjtve és több szűrőn és filteren megy át. Innen a csapba kerül, ahol mosogatásra, zuhanyzásra van felhasználva. A víz egy “gilisztás dobozon” meg föld rétegen előbb átfolyik, majd  házon belül kialakított növényes részleget (csodásan néz ki) megöntözve a maradék egy nagy tartályban gyűl össze.  Ez a víz másodlagos felhasználása. Ebből a tartályból amúgy egészen tiszta, szagtalan víz, de nyilván nem iható… a wc-ben végzi, majd innen egy kinti “medencébe” jut, ami nem igazán medence, hanem egy alul és oldalt teljesen zárt, de felül földel beborított “feldolgozó” üzem végzi a dolgát.  A végeredmény az, hogy mindenféle “haszontalan” növények feldolgoznak mindent, elhasználják a vizet, felbontják a végtermékeket és  a pöcegödörrel se kell bajlódni. Mivel a rendszer teljesen zárt lefele, attól se kell félni, hogy a talajvíz szennyezve lesz.

Szóval álmodom… csak álmodom, hogy valami csoda folytán egy nap meglesz a pénz, és megvesszük a házikót s egy újabb korszak kezdődik majd az életünkben.

Most mi van???

Pár napja azon mérgelődtem, hogy túl sok munkám van. Most meg oda jutottam, hogy alig van munkám. Pár napja szárazon lézengek. Kezdődik azzal, hogy egyik legjobb kliensem bedilizett és most olyan dolgokat akar, ami igen sokba kerül, nagyon sok munkával jár, de neki erről fingja sincs és azt hiszi, hogy csettint kettőt a kezével és mindez megtörténik. Mikor egy kicsit hevesebben beszóltam neki, de totál civilizáltan, szóval nem anyáztam… csak éppen elmondtam, mi is kell ahhoz amit akar, akkor még ő kapta fel a vizet és kérdezte meg, hogy “jól vagyok-e”. Na ettől még idegesebb lettem és azóta nem beszélünk…  Nem mintha az utóbbi időben épp napi kapcsolatban lettünk volna. Még nem tudom mi lesz ennek a vége, de nekem kicsit tököm tele van vele, és főleg azzal, hogy a faszfej nem fogja fel, mennyit is dolgoztam neki. És most kedvem van ott hagyni, hadd boldoguljon… Ehhez azonban nagyon nagyon az kéne, hogy két három másik, igen jól fizetős kliens beugorjon és vállvonogatva mondhassam azt neki, hogy jaj bocsika szívem, de nekem erre most nincs időm. És ne legyen egy jó ideig.

A baj az, hogy a másik kliens, aki megint nagy reményekkel indított, még mindig jó fej, és még mindig velem akar dolgozni, de még mindig nem fizet. Mikor felhoztam neki, hogy mégis túl sok a munka és túl kevés a fizetség, akkor előjött a “de hát partnerek vagyunk és ez a mi honlapunk”, ami egy ideális világban oké lenne, de nem élünk ideális világban, nekem a hátam is borsózik a közös cuccoktól és ráadásul semmi konkrét nem volt megbeszélve arról, hogy kinek mi is jár a közösből. Úgyhogy elképzelhetitek mennyire veszem komolyan ezt…

Még elvégeztem munkálatokat neki, mivel egy hatalmas kihívás volt.  Én imádok új dogokat megtanulni és ezzel a melóval megint böktem egyet saját magamon, tehát, nincs minden elveszve, hogy úgy mondjam. Anyagilag nem, de agyilag megérte belevágni. Most csak kérdés, hogy meddig fogom folytatni… Mert sokáig nem az is biztos. Még remélem, hogy hátha megtáltosodik az illető és csak fizetni fog, de egyelőre nem látom, hogy megtörténne.

Úgyhogy most nagyon taccs van… Nézek ki a fejemből, keresgélek melókat, de nem akar horogra akadni semmi. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ez van… most nincs kedvem túlságosan aggódni emiatt. Majd lesz valami. Ráadásul egész évben dolgoztunk mint két állat, több kevesebb eredménnyel, egy kis pihenő ránk is fér.

Gazdag szombat

Kezdődött azzal, hogy Zember lement a “sarki kocsmába” ahol találkoznia kellett Juannal, megbeszélni a tűzifát. Én még javában aludtam amikor ők visszajöttek, hozták is a tűzifát, ami így jóval olcsóbb volt mint máshonnan megvenni.  Mellé egy egész láda narancsot is kaptunk.  Hihetetlen, hogy milyen jelentéktelen összegeket kapnak az itteniek a narancsért. Nem is nagyon adják el, több vele a kár mint a haszon. Az illető mondta, bármikor kell narancs, csak szóljunk, ingyen jár…. S hogy mennyire finom! Nem az az összeszáradt nyamvadt bolti amit jó drágán vesz meg az ember. Ez szinte kibújik a bőréből, csak meg kell pattintani a héját, édes, ízletes, zamatos. Nem vagyok különösebben gyümölcs kedvelő, ellenben ebből ma reggelire is 4-et ettem meg. Igaz nem hatalmasok, de akkor is….

Ezután tettünk vettünk a ház körül, főztem ebédet, Zember kipucolta a kocsit, elmosogattam, ebédeltünk majd felkerekedtünk kiváltani a csomagot amit anyósék küldtek és feltenni a csomagot amit mi küldtünk haza. Nem sok, inkább szimbolikus apróságok.

Hát hogy is mondjam… volt ott meglepetés.  A csomag maga kb 20 kiló volt. Benne kb 2 kiló házi kolbász, 1 kiló szalonna, 2 kilónyi keksz szalámi, kb 1 kiló alma… (ez csak afféle töltelékként.). Egy mákdaráló (ez a szomszédasszonynak lesz karácsonyi ajándék), hajbalzsam, házi laska, 3 adag zakuszka, bolti füstölt hús, nagyon finom amúgy, a csoda tudja, hogy honnan veszik de eldobom az agyamat finom. Kb 5 kiló. Ja és szárított bél kolbásznak.  Azt hiszem ennyi. Amikor bontottuk ki a csomagot, megtelt a ház füstölt szaggal, annyira jó volt. Itt nem igazán módi a füstölt dolog, így hát kissé hiányoljuk ezt. A hűtő nagyon tele van jelenleg, kell fogyasztani belőle mire tulajék hazajönnek, nem fog beférni semmi a fagyasztóba.

Hajnali “meglepetés”

Drága kutyám meglepetés csomagot pakolt a konyha közepére…. Igaz, nyafogott előtte, de nem hittem neki, hiszen szinte minden éjszaka nyafog egyet, mint aki unatkozik, de ha rászólok simán elég, hogy aludni térjen. Most azonban másról volt szó, és sacc per kb a vakkantgatás amit én hallottam az csak egy része lehetett az egész jelzésnek, de mivel zenét hallgattam… az ugatását már nem hallottam. Végül arra lettem figyelmes, hogy a kutya sírdogál… a szoba ajtó előtt. Kimentem és nagyon topogott szegényke. Ott ahol neki nem szabad lennie, így már tudtam valami baj van. Kiengedtem a hátsó ajtón majd elindultam lefele.  Már a szobából kilépve éreztem a bűzt ami immár az egész házban terjengett és leérve a konyhába láttam az igen tekintélyesen elterült hasmenést… A bűz…. óh borzalmak atyja. Kinyitottam ajtót ablakot,  majd kimentem én is és azon törtem a fejem, hogy ezt mégis hogyan fogom összeszedni… Végül a lapát, seprű mellett döntöttem, nagy nehezen fellapátoltam,kirohantam vele, lemostam a lapátot seprűt majd öklendezés közepette megismételtem még egyszer végül jó sok mosószeres vízzel felmostam az egészet.

Lehet itt az ideje megvenni azokat a lottó jegyeket,mert van mifelénk egy mondás, hogy ha szarba lép az ember akkor szerencséje lesz. Mert kérem az is sikerült a nagy jövés menés közepette…..

Karácsony

Ma írt levelet  a tulaj, hogy jönnek haza karácsonyra. Kb egy hetet lesznek itthon, úgyhogy valahogy kibírjuk :) Vendégek is érkeznek, egy holland hetven körüli pasi, és egy másik hajós kapitány.Minden esetre azt már tudjuk biztosan, hogy a “diétás” karácsonynak befellegzett, lesz itt mindenféle jó. Már tudom, hogy töltött káposztát kell készítsek, és valszeg vinettát is, a tulaj imádja. Süteményt is muszáj lesz gyártanom, mert oda s vissza vannak az én süteményeim iránt. Ez mondjuk nem kizárólag az én tehetségemről árulkodik, simán csak arról van szó, hogy a környéken nem nagyon készítenek igen finom krémes süteményeket, így minden amit eddig gyártottam hatalmas sikernek örvendett.

Szombaton kell menjünk a csomagküldő céghez. 20 kilós csomagunk érkezik. Oh well… .  Anyós…  Éhen halni biztosan nem fogunk, elvégre lesz házi száraz tészta, házi kolbász és keksz szalámi. A kolbásznak örvendek, a keksz szalámi meg elmegy, felét el fogom osztogatni a szomszédok között… de csak azért, hogy ne zabáljuk fel mi az összest, hagyjunk másokat is hízni.  Mi is küldünk pakkot, a gyereknek kinekt-et  meg játékokat az xboxhoz,  a többieknek meg valami itteni finomságot.